InDocs dokumentumfilm-vetítés

2009. 11. 07-én, szombaton délután a Fogasházban Egyesületünk filmvetítést tartott az indonéz InDocs projekt során készült dokumentumfilmekből. Vendégünk volt Sofia Setyorini, az InDocs munkatársa.

Az InDocs projektben fiatalok kapnak lehetőséget arra, hogy a dokumentumfilm nyelvén mondjanak el egy történetet, ragadjanak meg egy őket érintő vagy foglalkoztató problémát. A projekt gazdái az indonéz dokumentaristák számát kívánják növelni, úgy hogy évente felhívásokat tesznek közzé országszerte, majd előválogatók és a jelentkezőkkel való személyes beszélgetések után kitelepülnek az egyes helyszínekre, hogy támogassák a pályázók filmjeinek elkészültét. A kiválasztott rendezők és operatőrök számára biztosítják a technikai eszközöket és a szakmai tutorálást.

A nyilvános filvetítésre választott filmek tematikájukban erősen különböztek egymástól. A dokumentumfilmek fiatal, amatőr rendezőinek sikerült olyan témát választaniuk, melyet képesek voltak hitelesen megragadni, mélységében is megmutatni. A levetített alkotásokban szó volt a házasodáshoz fűződő hagyományok kortárs kultúrában való megjelenésével, a munkaerőpiaci problémák sokrétűségével, az egyes foglalkozások társadalmi és személyes megítélése közti különbségek okozta konfliktusokkal stb.

A következő 4 filmet választottuk ki erre a bemutatkozó alkalomra:

Kepala Sekolahku Pemulung (Kukás az igazgatónk) - 17 perc

Jakarta, Indonézia fővárosa kapja a legnagyobb részét az ország költségvetésének, beleértve az oktatásra szánt állami támogatást is. Azért, hogy családja szükségleteinek eleget tegyen, Mahmud, a Madrasah Tsnawiyah iskola igazgatója egy másik munkát is végez: gyűjti, szelektálja és eladja a szemetet. Ez a fajta munka különböző véleményeket vált ki az iskolai kollégái körében.

Little Jockey (A kis zsoké) - 20 perc

A Sumbawa szigetén élő emberek körében a hagyományos lóversenyzés ma is a legnépszerűbb sportnak számít. A zsokék mindig gyerekek, akiknek a sorsa nagyban különbözik azokétól, akik a lovakat birtokolják. A kis zsokéknak vad lovakon kell lovagolniuk, nyereg és mindenféle védőfelszerelés pl. cipő, sisak nélkül. Munkájukért minimális fizetséget kapnak. A film olykor megrendítő kockái a lóverseny világába kalauzolnak el minket, megmutatva a szerencsejáték kockázatát, a győzelem és a kudarc természetét.

Musisi Mencari Status (Egy zenész státusza) - 21 perc

Leo állandó tagja a híres Tani Maju zenekarnak, amely Malangból származik. A zenekar ünnepelt státusza ellenére Leo szülei úgy gondolják, hogy nem szerencsés, ha valaki a zenélést választja szakmájának. A helyzet sokkal bonyolultabbá vált, amikor kiderült, hogy Leo barátnőjének szülei is ugyanígy gondolkodnak. Hogy szerelmi története ne érjen véget, Leo úgy döntött, hogy részmunkaidős állást vállal, tanít.

Uang Naik (A hozomány) - 28 perc

A házasságkötéshez bizony nem mindig elég, hogy szeretünk valakit, aki viszontszeret. Rionak, a makasari fiatalembernek nem sikerül feleségül vennie szerelmét, mert nem tud annyi pénzt összegyűjteni, amennyit kedvese családja elvár.

A vetítés ingergazdag élménynek bizonyult, a közönség a Fogasház hidege ellenére még melegében feltehette kérdéseit Sofiának és az Egyesületünk tagjainak. Itt kezdődött az eszmecsere, de azóta több szálon indult el szakmai együttműködés a témában.

„Vándorló médiatanárok” műhely

A szombati vetítést követően 2009-11.09-én, hétfőn a Mérei Ferenc Pedagógiai Intézettel közösen szerveztük egy szakmai műhelyt, az Intézet konferenciatermében. Mivel Egyesületünknek szerencséje volt Sofia Setyorinit vendégül látni Indonéziából, ő maga személyesen mutatta be projektjüket, az InDocs-ot. Kozák Zsuzsa, a Mérei Ferenc Pedagógiai Intézet munkatársa saját tapasztalatai alapján prezentálta a kanadai Wapikoni projektet, valamint a Vizuális Világ Alapítvány és több oktatási intézmény ifjúsági projektjeit (Csatornatisztítás, Csatorna Diákmédia Fesztivál ), illetve a Vándormozi programról is mesélt.

A beszélgetésen az előadókon kívül elsősorban antropológusok, filmesek, pedagógusok vettek részt, valamint jónéhány a téma iránt érdeklődő "civil" vendég.

Amiért szükségesnek tartottuk ezt a kerekasztal-beszélgetést:

- A már megvalósult külföldi és hazai projektek megismerésével kívánjuk összefogásra serkenteni a területen tevékenykedő civil partnereket. Új projektek – új együttműködések generálását kezdeményezzük a bemutatott projektek újragondolása révén. A műhely nemzetközisége tágabb perspektívát adhat, ezért is látunk nagy lehetőséget az indonéz partnerrel való együttműködésben.

- Ebben a folyamatban első lépés, hogy párbeszédet nyissunk azokról a módszerekről, amelyek révén a fiatalság megszólítható, amelyek művészeti eszközökkel segítik a helyi problémák megoldását, ill. a helyi közösségek kialakulását, megerősödését.

A kérdések, melyekre választ vártunk:

Mi az, amit már elértünk Magyarországon, ill. a műhelyhez csatlakozó országokban, melyek azok a problémák, amikhez még nem tudtunk orvosolni, melyek azok az eszközök, amelyek a legjobbak volnának egyes lokális problémák kezelésére, megelőzésre? Miként tud egy sokszínű szakmai műhely szerepet vállalni a mai fiatalok nehézségeinek csökkentésében, közösségeik fejlesztésében, tudatosságuk növelésében? Melyek azok a problémák, amelyekkel a fiatalok ma a leginkább szembesülnek? Adhat-e új dimenziókat az életben az, ha művészi és szociális tevékenységet végeznek a saját közösségeikben?